A vidék esélye

 

Hirdetés

A helyzetet tovább rontja, lassan az egész országot behálózó, hatósugarát a kistelepülésekre is kiterjesztő, a gyorsan fogyó árúk – élelmiszer, háztartási vegyi áru stb. – (FMCG) forgalmazására szakosodott kereskedelmi láncok térnyerése. Az árrésükön keresztül a maradék gazdasági erőforrást is kiszivattyúzzák a térségből. Ha ehhez hozzá tesszük a közüzemi szolgáltatók számláit is, megállapíthatjuk, ahogy bejön a pénz a településre, már fordul is vissza. A „hőn áhított” működő tőke pedig be sem teszi a lábát ezekbe a falvakba.

Kistelepüléseken ipari vállalkozások nem vertek gyökeret, munkahelyek nem létesültek. Az ingázást anyagilag és fizikailag még bíró emberek jutnak munkalehetőséghez a környékbeli városokban, de ez sem általános. A különböző kisipari szolgáltatásokkal foglalkozók, fizetőképes kereslet híján beszüntetik tevékenységüket, legalábbis a legálisat. Sok helyen a kertet felveri a gaz, miközben a háziasszony a boltba megy leveszöldégért. Tésztát sem készít házilag, inkább megveszi – a ki tudja miért leárazott gyárit – a mozgóboltostól.

A fiatalok, akik középiskolába kerülnek többségük nagy valószínűséggel csak vendégként tér vissza. ők elvesznek a falu közössége számára. Ahogy telik a temető, úgy szaporodnak az üresen álló, állagukban egyre romló eladhatatlan házak, amelyek tulajdonosai a városi albérletükben kuporognak és reménykednek, hátha egyszer hozzájutnak az örökségükhöz, hacsak egy önkényes lakásfoglaló család be nem költözik időközben, és életvezetésével pokollá teszi a környéken lakók életét.
Kevés szó esik róla, hogy bizonyos vidékeken pl. Borsodban, tízezrével válnak nagykorúvá fiatalok, akik nem látták még az apjukat reggel munkába indulni. Mi várható ettől a rétegtől?

A vidéki emberek számára az elmúlt húsz év legkeservesebb felismerése, hogy a falu határához tartozó föld, a jelenlegi támogatási rendszer, ágazati struktúra és földhasznosítási rend mellett az ott élőknek csak a töredékét képes eltartani.

A még gazdálkodók is, folyamatos termelési költségemelkedéséről és csökkenő jövedelemről beszélnek. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a jelen makrogazdasági és költségvetési konstellációban, falusi nép megélhetésének és gazdaság-közösségi felemelkedésének alap erőforrása és kiinduló bázisa, a táj mikroökológiai-adottságainak, ágazati hagyományainak és a lakosság humán erőforrás gazdálkodási lehetőségeinek megfelelően hasznosított termőföld.
A vidék fél évszázados, de kiemelten az eltelt nyolc évben bekövetkezett sorvadásának okait különösen e folyóiratban, számos kitűnő írás részletesen elemezte és hasznosításra ajánlott következtetéseit közzé tette.

A falu ez előtti számában Ángyán József összefoglalta az új kormány, kidolgozás alatt lévő, 10 éves vidék és agrárfejlesztési stratégiájának alapelveit. A jelen dolgozatnak az a feladata hogy e koncepció elveit érvényre jutatva, a stratégia egyik főfeladataként, milyen alapelvek alapján kell, lehet elérni a magyar falvak, mint társadalom-gazdsági, mikrokultúrális és hagyomány hordozó közösségek feltámasztását, újjáépítését.

A falu és közösségei újjáépítésének alappillérei

Olyan integrált falu, körzeti, térségi, és regionális programokra van szükség, amelyek a helyi mezőgazdasági és más tevékenységet folytató vállalkozások és szolgáltatások, oktatási, képzési lehetőségek együttes fejlesztésén, valamint a hagyományok ápolásán keresztül széles rétegeknek nyújt felemelkedési esélyt és ad lehetőséget a kistelepülésen élők életminőségét meghatározó tényezők átfogó javítására, ami valódi gazdaság- és társadalompolitikai változást eredményez. Ezért a helyi távlati fejlesztési tervek kialakításánál, az alábbi sorrendiséget célszerű figyelembe venni

Víz- és tájgazdálkodási terv elkészítése

Minden számottevő politikai és társadalmi szervezet, talán nem túlzás ide venni a széles közvéleményt is, egyetért abban, hogy jövőnk a Kárpát medencében nagyban függ attól, hogyan tudunk gazdálkodni a természeti adottságainkkal, termőföldjeinkkel, vizeinkkel úgy, hogy közben alkalmazkodunk a most már senki által nem tagadott klímaváltozáshoz.
A most kidolgozás alatt lévő távlati Nemzeti Agrár, Környezet és Vidék­po­litikai koncepció készítői, akik nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az Európai Parlament 2010. január 21-én állásfoglalást hozott a Dunai-régióra vonatkozó európai stratégiáról, melynek elfogadtatása a magyar EU elnökség idejére esik. Határozott és proaktív szerepvállalásunk, óriási lehetőséget biztosíthat arra, hogy a magyarság érdekeit szem előtt tartó Kárpát-medencei nemzetstratégiát alapozzunk meg, amely tekintettel van az ökológiai, társadalmi és gazdasági szempontokra is. Földrajzi helyzetünkből adódóan közreműködésünk kihagyhatatlan, de ha nem állunk a folyamatok élére, akkor érdekeink elsikkadhatnak.
Olyan Duna Stratégia elfogadásában vagyunk érdekeltek, amely a regionalizmus jegyében kiterjed a Drávára, a Tiszára és a Duna egyéb mellékfolyóira is, valamint a Nemzeti, Agrár, Környezet és Vidékpolitikai koncepciónk fő irányvonalaival is egybe esik. A szempontjainkat is figyelembevevő Duna Stratégia, Brüsszel felé alapos indokolást nyújthat a Nemzeti Fejlesztési Terv alapos átdolgozásának szükségességéhez.
A munkát haladéktalanul meg kell kezdeni! A EU elnökséggel kapcsolatos szorító határidők ellenére, időt kell adni az ott élők véleményének meghallgatásra és figyelembevételre is.
A Nemzeti Agrár, Környezet és Vidékpolitikai koncepcióból mert az ebből levezethetően elkészített víz- és tájgazdálkodási terv teremti meg az alapot minden további hosszú távú vidék- és falufejlesztési elképzeléshez. Az önkormányzatok és az érintett civil társadalom bevonásával, de az állam által elkészített távlati víz- és tájgazdálkodási tervnek be kell mutatnia:

• a hazai és nemzetközi klímaválság-kezelési koncepcióhoz való illeszkedését, annak várható hatásait,

• a tájegység ökológiájára gyakorolt várható hatást, az ebből következő üzemi- és termékszerkezet váltási irányokat,

• az előbb említettek eredményeként kialakuló új gazdasági erőtér (terek) kínálta lehetőségeket,

• a tájegységre és az ott élőkre vonatkozó előnyöket, esetleges hátrányokat és azok kompenzálási lehetőségeit.

Helyi, térségi gazdasági

és kulturális erőterek kialakításához szükséges feltételek számbavétele
A Kárpát-medencére különösen igaz a Vidéki Tétségek Európai Kartájának vezérgondolata, miszerint: „Város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság.”
Nincs is más lehetősége az e tájon élőknek. Talajaink kiválóak, folyóink bővizűek, klímánk még akkor is megfelelő, ha az eddig megszokottnál, nagyobb ingadozásokra kell a jövőben számítani. A Kár­pát-medence adottságai sokkal több lehetőséget kínálnak, mint a vegyszerre alapozott, sematikus élelmiszer alapanyag előállító mezőgazdaság, amely a piaci versenyben egyre nagyobb koncentrációra kényszerül, minek következtében egyre kevesebb embernek ad munkát. Ez a gazdálkodási – pontosabban, termelési – forma azon túl, hogy

• energiafaló és környezet szennyező;

• képtelen kihasználni a táj eltérő adott­ságaiban rejlő lehetőséget,

• nem tud megfelelni a biodiverzitás igényének,

• nem tud mit kezdeni a generációkon keresztül felhalmozott, tájhoz kötődő tudás anyaggal, az évszázadok alatt kialakult tájfajtákkal, amivel színesíteni lehetne a piaci kínálatot,

• a hagyományokat, a helyi szokásokat, a gazdálkodással kapcsolatos kulturális örökségeket csak a skanzen szintjén képes kezeli.

A környezetet, rossz értelembe vett, termelési eszközként használó mezőgazdaságról át kell térni a táj adottságaihoz igazodó, azzal, hosszútávon fenntartható módon gazdálkodó formára.
Nem fenntartható az a vidékpolitika, amelyik kizárólag külső forrásokra támaszkodik. Ezért, kiemelten kell kezelni az értékteremtő, gazdasági eredményt hozó munkafeltételek biztosítását, mert ez fogja megteremteni a már meglévő és a megvalósítandó intézmények, szolgáltatások, beruházásainak és fenntartásának anyagi alapjait. Kezdeti segítség után a vidéknek a saját lábára kell állnia. A fent említett víz- és tájgazdálkodási terv végrehajtása ezt lehetővé teszi. Ennek első lépése, az alapok felmérése utáni helyzetértékelés, mind a humán erőforrás, mind a helyben elérhető szolgáltatások, valamint a gazdasági tevékenységek vonatkozásában.

Tisztában kell lenni:

• a helyi lakosság, kor és nem szerinti összetételével,

• a munkaképes aktív és inaktív népesség képzettségével,

• a lakosság mentális és egészségi állapotával,

• az ott élők családi, és szociális helyzet szerinti kategóriáinak pontos ismeretével,

(Ezek ismerete annak ellenére fontos, hogy felmerül néhány kérdéssel kapcsolatban a személyes adatvédelem problematikája.)

• a településen fekvő, önkormányzati vagy más tulajdonban levő, de, oktatási, egészségügyi, sport, kulturális célokat szolgáló, illetve más közszolgáltatást végző intézmények működését biztosító ingatlanok, állapotával és azok gazdasági helyzetével,

• az érintett térségben található, gazdasági célú, használható állapotban lévő épületekkel, építményekkel, a gépi és egyéb berendezések kor, teljesítmény és típus szerint mennyiségével,

• a helyben elérhető lakossági szolgáltatások színvonalával,

• a helységet érintő tömegközlekedés állapotával, a jövőben betöltendő szerepével,

• az energetikai korszakváltás helyi végrehajtásához szóba jöhető alternatív energiaforrásokkal.

Elkerülhetetlen, hogy a feladattal kapcsolatosan ne készüljön falvanként, térségenként egy átvilágító helyzet felmérés. Mert az utóbbi húsz évben, de különösen az utolsó két kormányciklus alatt komoly leépülés, visszafejlődés történt, igaz, nem egyforma mértékben. A szűkösen rendelkezésre álló források igazságosság és a rászorultság elvét követő elosztásához ezek számbavétel nélkülözhetetlen.
A falu önszerveződő képességének visszaállítása érdekében a legfontosabb feladat, az ott élő, a közéletiségre, a közjó szolgálatára hajlandó és azért tenni is akaró személyek aktivizálása. Meg kell szólítani a vidéken élő értelmiséget! Be kell őket vonni térséget és a települést érintő koncepciók kialakításába, a tervek megvitatásába, valamint az egyházakkal együtt, a helyi kohéziós politika alakításába.

A dominánssá váló családi gazdaságok életképességének egyik záloga az együttműködési készség jelentős javítása. Ki kell dolgozni a helyi és térségi együttműködést a legjobban szolgáló szövetkezési formákat.

A felnőtt oktatás módszerének és tematikájának összeállításánál figyelmet kell fordítani az olyan személyiségfejlesztő képzésre, amely segíti feldolgozni a nehéz sorsú vidéki emberek élethelyzetét és önbizalmat ad az újrakezdéshez, a megújuláshoz. Olyan rendszere van szükség, amely természetközeliségén és gyakorlatiasságán keresztül válik vonzóvá a falun élők számára és nyújt a mindennapi életben felhasználható ismereteket.
Az elöregedő falvak számára a felnőtt oktatás speciális szempontú egészségügyi nevelést, és egyben, gerontológiai gondozást is jelent.

Az iskolai oktatási programját úgy kell kidolgozni, hogy a gyermekek figyelmét már kicsi koruktól kezdve a természet szeretetére irányítsa. A mindennapos iskolai testedzéssel, és olyan tantárgy oktatásával, amely többek között magába foglalja a környezet-, fogyasztó- és balesetvédelmi, valamint a családi életre és a médiatudatosságra nevelést is, valamint személyiségközpontú pedagógiai módszerekkel elérhető, hogy a gyermek érett, környezettudatos-értékrenddel, helyi és nemzeti identitással bíró személyiséggé váljon.

Szakképzés, szaktanácsadás új szemléletű megközelítésére van szükség. A falu igényeihez igazodó multifunkcionális szolgáltatások elsajátítását biztosító gyakorlat centrikus szakoktatásra.
A tömegtermelő mezőgazdaság helyett minőség centrikus, mezőgazdálkodás tanítását kell általánossá tenni a képzés minden szintjén. A szaktanácsnak kokrétnak, technológiaszerűen gazdaságra adaptáltnak kell lennie. A gazdasági- és társadalompolitikai fordulat elérésének érdekében célszerű az államilag finanszírozott, ingyenes szaktanácsadás bevezetése.

A helyi termelés, helyi feldolgozás, helyi fogyasztás egységbe szervezése alapot nyújt a helyi, térségi gazdasági autonómia kibontakozásához. A személyes ismertség és ismeretség, a kis távolság, minőségi termelés esetén jelentős előnyöket, egyben értékesítési és élelmiszer biztonságot nyújtanak mind a termelőnek, mind a fogyasztónak. Ezeket a törekvéseket, amelyek a vidék gazdasági megerősödésén kívül, népegészségügyi prevenciós célokat is szolgál, az államnak, a maga sajátos eszközeivel, a Közbeszerzési Törvény célnak megfelelő módosításával, az élelmiszerbiztonsági előírások helyi adaptációjának kidolgozásával, támogatnia kell! A fentiekből is látszik, hogy a legfontosabb piac a hazai piac.

A közbiztonság javítása térségenként eltérő mértékű feladatot jelent, de az elvárható szint garantálása nélkül falvainkban az életminőség jelenlegi szintje sem tartható fenn. A rossz közbiztonság az érintett térségek esélyét a felemelkedésre alapvetően meghatározza. Ameddig nem garantálható az értékteremtő munkát végző személyi- és vagyonbiztonsága, addig védett kerítésen kívüli tevékenységet végezni nem lehet. Ezeken a településeken a bűnözés visszaszorítása nélkül a többi településhez hasonló eredményes falufejlesztés nem végezhető. Ezeket a településeket sem lehet magukra hagyni, számukra speciális program kidolgozása szükséges. A közbiztonság megteremtésében, a nélkül, hogy a rendőrség elsődleges és meghatározó szerepét megkérdőjeleznénk, bátrabban kell alapozni, a remélhetőleg egyre erősödő, helyi civlil mozgalmakra. Ezek sikere nemcsak a közbiztonságot fogja javítani, hanem az összefogás eredményességébe vetett hitet is.

A tanyák, mint a falu közigazgatási területén belül elhelyezkedő, sajátosan magyar települési formák, külön figyelmet érdemelnek. Jellemezően gyenge termőhelyi adottságú területen maradtak fönn, ahol a gazdasági tevékenységet és az életet alapvetően két tényező nehezíti: az egészséges ivóvíz és az elektromos áram hiánya. Az izoláltan elhelyezkedő tanyák biztonságának megoldása, ivóvízzel és energiával való ellátása a zárt településekhez képest többlet feladat. Ugyanakkor helyzeti előny is, bizonyos gazdasági tevékenységekhez.

A kiterjedt tanyavilággal rendelkező települések víz- és tájgazdálkodási tervének oly módon kell kitérnie a tanyák gazdasági, kulturális és szociális helyzetének megoldására, hogy azok fennmaradása, a település stratégiai tervébe illeszkedő módon biztosított legyen. A tanyák fennmaradásáért munkát végző önkormányzatokat, pótlólagos támogatásban kell részesíteni.
A magyar tanyák száma napról napra csökken, állaguk pedig romlik. A még fennállók nemzeti kulturális örökségünk részét képezik. Fenn maradásuk biztosítása fontos és speciális vidékfejlesztési feladat.

A helyi szokások és hagyományok felkutatása és rögzítése, a ma élő ember kulturális kötelezettsége. Ha ezt nem tenné, történelmi kontinuitását veszélyeztetné, és jelentős tudástól fosztaná meg az őt követő nemzedékeket.

A szokások és hagyományok mindig tartalmaznak üzenetet a múltból a ma élők számára. Olyan gyakorlatias üzeneteket, amelyekre nagy szüksége lehet a falu népének, amikor szeretne újból a környezettel barátságban és együttműködően élni. A helyi szokások és hagyományok beépülve a falu mindennapos életébe erősítik az ott élők összetartozási tudatát.
A mai ember és különösen a fiatalok számára nagyon fontos a szórakozás, a szabadidő kultúrált eltöltése. Az internet és a televízió sokat tud pótolni a város nyújtotta lehetőségből, viszont meg van az említett médiumok túlfogyasztásának is a veszélye. Ne az a kocsma legyen a faluban az egyetlen szórakozási lehetőség, ahol bizonytalan minőségű alkoholt mérnek a helyi fizetőképességnek megfelelő áron. A sportnak nemcsak egészségmegtartó, hanem, nemtől és kortól függetlenül, közösség teremtő szerepe is van. A sportolás nem csak egészséges életmód és szórakozás, hanem a helyi identitás, az összetartozás megnyilvánulása is. Egy falu büszke a foci csapatára, a néptánc együttesére vagy a zenekarára. Az önszerveződések előmozdításával kell segíteni ezek megalakulását.

Végső soron, olyan stratégia megalkotásához kell eljutni, amely:

• a falut évszázadok alatt kialakult mikroklimatikus tájegységként, vagy annak egy részeként kezeli,

• teret engedve a szubszidiaritásnak, olyan kulturális, helyi ipari, beszerzési, termelési, feldolgozási, fogyasztási, szolgáltatási, pénzforgalmi – az autonómia irányába mutató – közösségeket eredményez, amelyek képesek érvényesíteni gazdasági érdekeiket, megóvják kulturális örökségeiket, értékeiket, és továbbadják az utánunk következőknek.

A fent vázolt feladatok összetettek és nem ígérnek gyors sikert. Túl hosszú idő telt el mióta eltérítették a falut, a rendeltetésének megfelelő kerékvágásából. Ennek ellenére neki kell állni a vidék „újra evangelizálásának”. Olyan embereket kell találni a falvak élére, akik kellően elkötelezettek az ott élők sorsának jobbra fordításában. Akikben van fogékonyság az újra. Akikben van hit, bátorság és kitartás.