Mi lesz veled Kisköre?

Hosszú régmúltamat, nagyon sokan olvashatják, de kevesen a közelmúltamat.

Tisza-menti település vagyok, ahol régen halászoknak, mezőgazdászoknak, kisgazdáknak, adtam otthont.

Éreztem az erőmet, éreztem mikor a Tisza-tót említik, mindég hallottam a nevem Kisköre, boldog voltam.

De egyszer történt valami, elvesztettem egy fontos részemet, ami számomra nagyon fontos volt.

Kevesebbet hallottam nevemet, féltem, és ma is félek, elveszem az országban, nem fognak ismerni.

Innen minden megváltozott, kezdtek csökkenni a vendégeim, kezdtek aggódni lakosaim.

Eleinte nem értettem mi is történt velem, majd lassan rájöttem, hogy egy álmom foszlott szét bennem.

Egyre kevesebben voltak rám kíváncsiak, nem látogattak már úgy mint rég.

Közben utcáim megszépültek, kitisztultak, és járhatóak lettek, és szép virágos kerteket kaptam, és kitűntettek, kaptam egy rangot is.

Máslettem mint a szomszédjaim, de valahogy mégsem.

Nagyon sok minden máslett, elérhetőbbé vált, de valami akkor is hiányzott.

Láttam a szomszédjaimat, őket mindég látogattak, de engem kevesen.

Vajon ott miért jobb?

Nem értettem, mert társaságra vágytam.

Úgy éreztem nekem is megvannak azok az adottságaim, mik nekik.

Akkor én mért nem tudom ezt kihasználni?

Biztos velem történt valami?

Nem hiányzom senkinek?

Szeretnék végre élni, szeretném ha ismernének, nevem hallatán tudják ki vagyok, hisz én Kisköre vagyok!

Nem szeretnék megöregedni, egymagamra maradni, szeretnék újra erős lenni.