Béta v. segíts tesztelni

Kisköre emléktár

120 éves a Kiskörei Tisza-híd

2009. 11. 30. 14:27

Ennek a hídnak első szerkezete csak 1889-ben csak vasúti forgalomra épült és valamennyi alátámasztó és áthidaló szerkezete fából készült. A Tisza medrének áthidalására 3 x 48 m nyílású, folytatólagos, alsópályás faszerkezet szolgált.

Hirdetés

A 6,50 m magas, Howe rendszerű, négyszeres rácsozású főtartókat 12,00 m hosszú, négyszögletes fenyőgerendából alakították ki, csak az oszlopok készültek kör keresztmetszetű vasból A mederszerkezethez a Kisköre felőli ártéren 37 db, a Pusztataksony felőli ártéren 28 db hídnyílás csatlakozott 9,40-10,00 m támaszközökkel. A híd teljes hossza 780 m volt.

A teherbírást a mederszerkezet Howe-rendszerű főtartója határozta meg, amely 10 tonna tengelysúlyú mozdonyterhelésnek felelt meg. Az ártéri nyílások 30 évig voltak üzemben (a hidat 1919-ben történt felrobbantásig) .

Az 1919-ben felrobbantott kiskörei Tisza-híd roncsai 1922-ben (J-N-Sz Megyei Levéltár, Fotóalbum)

A víz feletti erős páraképződés miatt 10 év után erős korhadás következtében egyes övgerendák elszakadtak. Az elszakadt gerendák cseréjéhez a hidat a folytatólagos szerkezet miatt minden esetben be kellett állványozni. Sürgette az átépítést, hogy a szélső mederszerkezet part melletti cölöpjármai jégzajlás hatására kismértékben megdőltek. A sok hiányosság megszüntetése érdekében a mederszerkezeteket 1906-ban átépítették.

A mederszerkezeteket 1906-ban átépítették. Az új szerkezet háromnyílású, rácsos, alsópályás, kéttámaszú, parabolikus felső övű, folytvasból készült. A nyílásbeosztás: 45,4 m+ 64,4 m + 45,4 m volt. Az acélszerkezeteket a MÁVAG gyártotta és szerelte.

A szerkezeteket 4 x 14 tonna ideális mozdonyterhelésre méretezték. A mederpillérek keszonalapozással készültek. Az alapozás síkja a kisvíz alatt, a pályaszint alatt 34 m-re van. A parti pilléreket cölöpalapozással vitelezték ki. Az alépítményi munkákat 1906 februárjában, a vasszerkezeti munkákat 1906 áprilisában kezdték meg. Csúcsidőben 220 fő dolgozott a munkahelyen. Az építést a forgalom fenntartása mellett végezték, a pilléreket a régi fahíd védelme alatt építették meg. A vasszerkezetek szerelése a hídtengelyen kívül történt és vágányzárban oldalirányból behúzták Az ártéri faszerkezetek változtatás nélkül maradtak forgalomban. A híd próbaterhelését 1906 november 13-án tartották meg (, amelyen jelen volt dr. Kossalka János, a BME Acélszerkezeti Tanszékének későbbi professzora. A végleges forgalomba helyezés 102 évvel ezelőtt,  1907  december   19-én történt meg. A meder feletti 46,80 +66,00 + 46,80 fesztávolságú áthidaló szerkezeteket 1919-ben a visszavonuló román hadsereg felrobbantotta, az ártéri szerkezetek többségét felégette. A lerombolt hidat csak négy évvel később, 1923-ban állították helyre , a helyreállítás befejezéséig a forgalom szünetelt.

A kiskörei Tisza-híd újjáépítése (1923) (J-N-Sz Megyei Levéltár, Fotóalbum)

A híd újjáépítésével egyidejűleg kicserélték a régi ártéri faszerkezeteket. A Kisköre felőli ártéren 16, Pusztataksony felőli ártéren 20 db, egyenként 11,85 m támközű vasszerkezet épült meg. A híd teljes hossza a korábbi 780 m-ről 589 m-re csökkent Az ártéri áthidalások vasszerkezetét a Déli Összekötő Vasúti hídnál elbontott régi, hegeszvas anyagú hídszerkezet hossztartóit használták fel . A helyreállítás után a híd 1944-ig volt forgalomban.

A kiskörei Tisza-híd roncsai (1944)

1944-ben a hidat ismét felrobbantották, amelynek következtében elpusztult a három medernyílás vasszerkezete, a mederpillérek, azonkívül 8 db ártéri pillér. A háború befejezése után csupán a roncsok kiemelésére és elbontására kerülhetett sor, mivel a rendelkezésre álló építési és vasszerkezet-gyártási kapacitást a nagyobb fontosságú Duna és Tisza hidak helyreállítása kötötte le. A mederáthidalások három vasszerkezete a vízbe esett, amely akadályozta a vízi közlekedést és a roncsok árvízveszélyt jelentettek. A középső nyílás vasszerkezete a leesés közben oldalra fordult. A vasszerkezetek roncsainak eltávolítása 1946-ban történt meg. A kiemelés után megállapították, hogy a szélső medernyílások anyaga lényeges mennyiségű pótlással felhasználható. Az ártéri nyílások vasszerkezetei közül csak néhány sérült meg, így azok helyreállítása kisebb munkát igényelt. Lényeges kárt szenvedett a mederben lévő 2 pillér, azok helyén csak törmelékhalmaz maradt. Az Pusztataksony felőli pillér pontos helyének megállapítását és a törmelék eltávolítást egy 3 x 4 m méretű búvárharang védelme alatt végezték el. A pillérek falazatainak helyreállítására illetve újjáépítésére egy 14,25 x 10 m alapterületű vasbeton keszont alkalmaztak.

A vasszerkezet helyreállítása és az új középső szerkezet építése 1956-ban kezdődött meg. 1944-ig a híd csak a vasúti forgalom céljaira szolgált, a közúti forgalmat kompon bonyolították le., amely akkor már nem volt kielégítő főleg a jégzajlás miatt. A külön közúti híd építésére a beruházási keretek szűkössége miatt nem kerülhetett sor, maradt a vegyes forgalmú hídként való helyreállítás.

A terveket az UVATERV készítette a KPM I. Vasúti Főosztály által megadott irányelvek és adatok alapján. A helyreállítandó mederszerkezetek statikai számításában megállapították, hogy a hossz- és kereszttartókat új övlemezzel kell erősíteni, mivel azok az 1951. évi Vasúti Hídszabályzatnak már nem feleltek meg. Ugyanakkor a főtartó felső öve túlméretezett volt,

mivel a régi Vasúti Hídszabályzat 1400 kg/cm² feszültséget engedett meg, az 1951. évi Vasúti Hídszabályzat a biztonsági tényezők alapján áll (önsúlyra 1,0, hasznos teherre 1,4 értéket állapít meg). A 66,00 m fesztávolságú mederszerkezet "A" teherre, a két 46,80 m fesztávolságú szerkezetek "C" teherre felelnek meg.

Az ártéri szerkezetek teherbírása a hosszabb távú vasúti igényeket már nem elégítették ki, jelentős mértékű erősítésük nem volt gazdaságos és azok teljes átépítésére nem volt anyagi fedezet. A vasúti felépítmény 48,3 kg/fm típusú sínekkel épült meg és U illetve szögvasból készült keresztaljakra fekszik fel. A közúti pálya B300 minőségű vasbeton lemezből készült és váltakozva biztosította az egyirányú forgalmat. A helyreállított híd forgalomba helyezése 1958. december 1-10 között történt meg.

1974-ben befejeződött a vasútvonal egyszerűsített felújítása. Az átépítés miatt lehetővé vált a tengelyteher emelése. Ez a körülmény sürgette a vasútvonal közepén lévő ártéri szerkezetek átépítését, amely 1958 óta időszerű volt.

1975-ben 36 db ártéri áthidaló szerkezetet öszvér-tartós szerkezetre cseréltek ki. A nyílások száma nem változott, a Kisköre felőli oldalon 16 db, az Pusztataksony felőli oldalon 20 db felsőpályás, gerinclemezes, a hegesztett acéltartókkal együttdolgozó vasbeton pályalemezes szerkezetet építettek be . Ez ma is az egyetlen öszvér szerkezetű vasúti híd a MÁV vonalain , mivel az utóbbi években ilyen fesztávolságok esetén főleg tartóbetétes hidak épülnek.

A kiskörei Tisza-híd (napjainkban)

A mederszerkezet szélső nyílásaiban lévő anyagok egy része 1906-ból származik, anyagminősége hegeszvas. Ez önmagában is indokolja a híd átépítését. A közös forgalom kiváltásának lehetőségei több évtizede napirenden van. A viszonylag gyenge forgalom miatt ezt a kérdést folyamatosan elodázzák. A híd hosszát tekintve a harmadik leghosszabb vasúti híd hazánkban a 2001.évben megépített Nagyrákosi-völgyhíd és az Újpesti vasúti után. A híd állapotának vizsgálatát 1997-ben az MSC Kft készítette el, amelynek eredményeit egy külön előadásban ismertették.

( Rege Béla Vasúti Hidak Alapítvány kuratóriumának elnöke )