Hétszázhuszonöt résztvevővel indult kora reggel váltófutás a tározótó gátján. A nevezők száma a nyári, 725 centis vízszint beállítását jelképezte. A futókat Tóth-Urbán Tamás ultramaratonista vezette, az utolsó szakaszba beszállt Hídvégi-Üstös Pál, a Tisza-tó követe is. A futók és a vendégek koszorúkból kialakított számok vízre engedésével elbúcsúztatták a téli alacsonyabb vízszintet és köszöntötték a nyárit.

 

A 725 centiméteres nyári vízszintet 725 váltófutó jelképezte a tározó körül a Tisza-tó napján. Fotó: Ötvös Imre

 

 

Mindeközben amíg a vízügyi, természetvédelmi, közigazgatási szakemberek a Tisza-tó etikai kódexének előkészítésén dolgoztak, addig a sarudi öbölben újraszületett Óhalász, Újlőrincfalva őse, a 130 éve lakatlan település.
A Tisza-tó létrehozása előtt a sarudi öbölben közel 100 hektáros területen állatokat legeltettek, a gátőrház romjain pihenni is lehetett. A helyiek az 1848-as keresztet és környékét úgy emlegették: a régi faluhely. E szigeten bújt meg Óhalász, az egykori szolgáltató falu, amely az Árpád-korban hallal látta el a poroszlói fejedelmi udvart. Az óhalásziak igazi katasztrófáját egy áradás jelentette, ami után csak három lakható ház maradt. Ezért 1877 végén úgy döntöttek, elköltöztetik a lakosokat. A szatmári püspök öt kilométerrel odébb, a Tisza biztonságosabbnak tűnő partjánál jelölt ki számukra helyet, az óhalásziak pedig új életet kezdtek Lőrincfalvaként.
A tiszai emberek szomorú meséje 130 éves csöndet borított Óhalász földjére.

Ám mindig akadt, aki nem hagyta veszni a települést: 1989-ben a Füzesabonyi Állami Gazdaság és a Közép-tiszai Vízügyi Igazgatóság állíttatta helyre az 1848-as szabadságharc emlékére készült kereszt talapzatát, s helyezett itt el vízálló vaskeresztet. Most Újlőrincfalva polgármestere, Soltész András és a Köti-kövízig kiskörei szakaszmérnöke, Fejes Lőrinc álmodott ide zarándokhelyet. A partszakasztól utat vágtak a keresztig, ahol tisztást takarítottak ki, padokat, lócákat helyeztek el. Óhalász megmentői turisztikai-információs táblát állítottak fel, amelyen olvasható a faluhely története.
– Régóta foglalkoztat minket, hogyan állíthatnánk emléket Óhalásznak – mondta Soltész András. – Heves megye második legkisebb településeként korlátozottak a lehetőségeink, de nem felejtjük el a gyökereket. Újlőrincfalván ma emlékoszlop áll, és hogy most partnerre találtunk, létrehozhattuk a zarándokhelyet.

 

– Ezzel a tisztással, emléktáblával újabb attrakció született a tavon – közölte Fejes Lőrinc, aki azt kívánta, minél többen csodálják meg Óhalászt, a sarudi öblöt a madárlesről, és sétáljanak el a zászlóval is jelzett emlékhelyre, ahol visszautazhatnak a múltba, és megismerhetik egy dolgos, a vízzel folyamatos harcot vívó tiszai nép életét.